Hökköm törpe

Élt egyszer egy házaspár, valamikor régen, valamerre messze. Mindenük megvolt, csak gyermek hiányzott a házban. A Mindenhatóhoz fordultak egy nap, hogy hallgassa meg a kérésüket és hogy teljesedjék a szívük vágya. Nem telt bele sok idő és megszületett a várva-várt gyermek. Gyermeknek gyermek, de oly csöppség volt az Istenadta, akárcsak a hüvely­kujjam. Odavoltak a szülők a nagy rémülettől, de biz azon már nem lehetett segíteni. Hökköm törpe lett a neve, egész falu nevetsége. Telik-múlik az idő, évek jönnek, évek mennek, csak nem nőtt meg a kis törpe. Gúnyolódtak vele a…

Read More

Hanami (花見)

A változatos virág-fesztiválokat a sintó szentélyeknél tartják április folyamán. A virágokban gyönyörködésre kirándulásokat és piknikeket szerveznek, különösképpen a cseresznyevirágzásnak van hagyománya. Gyakran látni ivó partikat a parkokban, és az épületek között. Néhány területen az őszibarack virágot, ami Japán tradicionális virága (a cseresznye az Edo korszakból való, mely a szamuráj kultúrát szimbolizálja) is nézik, bár ez a virág korábban nyílik mint a cseresznye. Néhány helyen a szokásoknak megfelelően virágnéző partikat tartanak meghatározott napokon. Ez az egyik legnépszerűbb esemény tavasszal. A virágnézés témája régóta fontos helyet foglal el az irodalomban, a táncban…

Read More

Golyvát kapott a két öreg.

Volt egyszer egy öreg ember. Jó szívén, meg a feleségén kívül egyebe se volt, mint egy golyvája. Ott éktelenkedett neki a jobb arca alatt. Felmegy egy nap a hegyre, hogy tűzrevalót szedegessen össze, száraz ágat, tört galyakat. Egy zsákra valót már össze is kapargatott és amint estefelé haza akar vele térni, hirtelenjében nagy záporeső szakadt rá. Ide-oda futkároz, hogy hol húzódhatna meg és amint jobbra is keresgél, balra is keresgél, egy irdatlan nagy fán akad meg a szeme. Olyan nagy odva volt ennek a fának, hogy akár egy ember is…

Read More

Horváth Lajos: Áldomás

Anonymus írja Pais Dezső fordításában és ferdítésében. „Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak.”1 Az eredeti fakszimiléjében pedig ez olvasható: „magnas aldamas fecerunt”. Úgy véljük, hogy nem kellett volna a „nagy áldomást” lefordítani áldozatbemutatásra, mert lényeges különbség van a két nyelvi produktum között, bár a kapcsolat sem tagadható. Nem kellett volna lefordítani és nemcsak azért, mert azzal kitörölte, megsemmisítette az áldomás szórvány nyelvemléket, amelyik igen ősi történelmi korba nyúlik vissza és a népvándorlás korszakában, mint szakrális…

Read More

A Louvreban elkallódott Monet-képet kapott vissza japán tulajdonosa

Egy japán gyűjtő évtizedek óta elveszettnek hitt Monet-képét találták meg a Louvre-ban, most visszaküldték Japánba – közölte kedden a tokiói Nyugati Művészet Múzeuma. Claude Monet francia impresszionista festő híres Tavirózsák-sorozatához 1916-ban festett tanulmányát 2016-ban találták meg a Louvre-ban – mondta a múzeum képviselője az AFP-nek. A képet visszaadták – tette hozzá, de arról nem közölt részleteket, milyen körülmények között került elő a festmény a párizsi múzeumban. A 4,2 méter széles, 2 méter magas festmény, amely vízen lebegő tavirózsákat ábrázol, nagyon rossz állapotban van, a kép felső fele teljesen megsemmisült. „Rendkívüli…

Read More

Március 21: Tavaszi nap-éj egyenlőség napja (春分の日, Shunbun-no hi)

Ezen a napon az nappal és éjszaka is 12 órás. Ez jelenti a tél végét, a melegebb idő beköszöntét. Ez a nap egy 7 napos időszak, a „Haru-no higan” része. A haru tavaszt jelent, a higan pedig a halál folyójának mási fele, ami arra utal, hogy a buddhizmus szerint egy folyó van a mostani élet és a következő élet között. Sok japán ezért ilyenkor visszatér szülővárosába, és a nap egy részét azzal tölti, hogy meglátogatja ősei sírját, megtisztítja, gyertyát gyújt, áldozati ételt tesz a sírhoz, hogy segítse őseit a másik…

Read More

A tigriskölyök

Egy tigriskölyök vetődött be egyszer egy községbe. Gyengécske volt még, egy pár napos ha lehetett csak. Arra járt épp egy nőstény kutya, meglátta és megsajnálta a csendes nyöször­gését. – Ó, szegény kis árvácska, elhagyatott tigrisgyerek; vajjon hol maradhatott el az anyjától? – szól a néne szánakozva. Sír-rí a kis tigriskölyök, egyébhez se értett még. – Magamhoz veszem én szegénykét, – mondja a kutyaasszony és felkapja a hátára s viszi haza a kunyhójába. Egy medve lakott volt a szomszédságban, és amint meglátta a tigriskét a kutyáéknál, elfogta a nagy irígység. –…

Read More

A virágfakasztó öreg

Egy öreg ember élt valamikor valahol. Egyebe sem volt, mint egy kutyája, de azt nagyon szerette ám. Megszólal egy nap a kutya és azt csaholja a gazdájának: – Gazdám, vedd elő az ásódat és áss itt ezen a helyen. Előveszi az öreg az ásóját és ahogy ásogat egy keveset, hát csupa arany meg egyéb sok drága­ság villan elő a földből. Épp arrafelé járt a szomszédja, egy másik öreg ember és megleste az öreget, hogy milyen nagy szerencse érte. Megirígyelte a sok kincset és átsiet a szomszéd­jához, hogy adja oda neki…

Read More

Égi tündér ruhácskája

Tenger mellett egy kis házban, élt egy halász egymagában. Nippon napján sütkérezett, halászgatott, evezgetett. Délidő volt, delelt a nap, Napistenke tűzött aznap. Tenger mellett egy fenyőcske, halásznak hűs pihenőcske. Fenyő ága hajladozik, csodás illat illatozik, terjeng lehe, bűvölete, illó rózsák lehellete. Néz a halász, álmélkodik, virág sincs és illatozik, s amint a fán bámész szeme, rajta ragad tekintete. Csilló gyöngyöt csillogtató, szivárványszínt villogtató, fénye selyem, selyme puha, tündér­kezek szőtte ruha. Kapzsi halász fel a fára, foga vásik a ruhára. Megnézi, megemelinti, habját-babját meg­libbenti; madármódra két szárnyacska, libben-lebben két oldalra, fehér-sárga…

Read More