Kategória: Kultúra

Élt egyszer egy házaspár, valamikor régen, valamerre messze. Mindenük megvolt, csak gyermek hiányzott a házban. A Mindenhatóhoz fordultak egy nap, hogy hallgassa meg a kérésüket és hogy teljesedjék a szívük vágya. Nem telt bele sok idő és megszületett a várva-várt gyermek. Gyermeknek gyermek, de oly csöppség volt az Istenadta, akárcsak a hüvely­kujjam. Odavoltak a szülők a nagy rémülettől, de biz azon már nem lehetett segíteni. Hökköm törpe lett a neve, egész falu nevetsége. Telik-múlik az idő, évek jönnek, évek mennek, csak nem nőtt meg a kis törpe. Gúnyolódtak vele a…

Read More

Volt egyszer egy öreg ember. Jó szívén, meg a feleségén kívül egyebe se volt, mint egy golyvája. Ott éktelenkedett neki a jobb arca alatt. Felmegy egy nap a hegyre, hogy tűzrevalót szedegessen össze, száraz ágat, tört galyakat. Egy zsákra valót már össze is kapargatott és amint estefelé haza akar vele térni, hirtelenjében nagy záporeső szakadt rá. Ide-oda futkároz, hogy hol húzódhatna meg és amint jobbra is keresgél, balra is keresgél, egy irdatlan nagy fán akad meg a szeme. Olyan nagy odva volt ennek a fának, hogy akár egy ember is…

Read More

Anonymus írja Pais Dezső fordításában és ferdítésében. „Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak.”1 Az eredeti fakszimiléjében pedig ez olvasható: „magnas aldamas fecerunt”. Úgy véljük, hogy nem kellett volna a „nagy áldomást” lefordítani áldozatbemutatásra, mert lényeges különbség van a két nyelvi produktum között, bár a kapcsolat sem tagadható. Nem kellett volna lefordítani és nemcsak azért, mert azzal kitörölte, megsemmisítette az áldomás szórvány nyelvemléket, amelyik igen ősi történelmi korba nyúlik vissza és a népvándorlás korszakában, mint szakrális…

Read More

Egy tigriskölyök vetődött be egyszer egy községbe. Gyengécske volt még, egy pár napos ha lehetett csak. Arra járt épp egy nőstény kutya, meglátta és megsajnálta a csendes nyöször­gését. – Ó, szegény kis árvácska, elhagyatott tigrisgyerek; vajjon hol maradhatott el az anyjától? – szól a néne szánakozva. Sír-rí a kis tigriskölyök, egyébhez se értett még. – Magamhoz veszem én szegénykét, – mondja a kutyaasszony és felkapja a hátára s viszi haza a kunyhójába. Egy medve lakott volt a szomszédságban, és amint meglátta a tigriskét a kutyáéknál, elfogta a nagy irígység. –…

Read More

Egy öreg ember élt valamikor valahol. Egyebe sem volt, mint egy kutyája, de azt nagyon szerette ám. Megszólal egy nap a kutya és azt csaholja a gazdájának: – Gazdám, vedd elő az ásódat és áss itt ezen a helyen. Előveszi az öreg az ásóját és ahogy ásogat egy keveset, hát csupa arany meg egyéb sok drága­ság villan elő a földből. Épp arrafelé járt a szomszédja, egy másik öreg ember és megleste az öreget, hogy milyen nagy szerencse érte. Megirígyelte a sok kincset és átsiet a szomszéd­jához, hogy adja oda neki…

Read More

Tenger mellett egy kis házban, élt egy halász egymagában. Nippon napján sütkérezett, halászgatott, evezgetett. Délidő volt, delelt a nap, Napistenke tűzött aznap. Tenger mellett egy fenyőcske, halásznak hűs pihenőcske. Fenyő ága hajladozik, csodás illat illatozik, terjeng lehe, bűvölete, illó rózsák lehellete. Néz a halász, álmélkodik, virág sincs és illatozik, s amint a fán bámész szeme, rajta ragad tekintete. Csilló gyöngyöt csillogtató, szivárványszínt villogtató, fénye selyem, selyme puha, tündér­kezek szőtte ruha. Kapzsi halász fel a fára, foga vásik a ruhára. Megnézi, megemelinti, habját-babját meg­libbenti; madármódra két szárnyacska, libben-lebben két oldalra, fehér-sárga…

Read More