Az író-újságíró pályázat díjazottjai

Magazinunk a Japán Kultúra Napja alkalmából író–újságíró pályázatot hirdetett. Három számozott díj kiadására van lehetőségünk, még ha ennél sokkal több kiemelkedő pályamű érkezett is be. Ezek közül a zsűri több fordulós értékelés után az alábbiakat választotta ki: I. díjat kapott a Vérző hegy c. novella írója, Nagykutasi Tibor, ő ezzel elnyerte az Inter Japán aranykupát és a díjjal járó oklevelet. II. díjas a Két magyar Yokohamában c. elbeszélés szerzője, Veres Tamás, szamurájmintás japán porcelánkupát és oklevelet kap. III. díjunkat az Isteni szél c. novella szerzője, Bukros Zsolt kapta. Jutalma szamurájmintás…

Read More

A Japán-USA kapcsolatok alakulásáról

November 09.-étől – megnyervén a választásokat – az Amerikai Egyesült Államok új elnöke a republikánus Donald Trump lett. Megújulás előtt állnak a Japán és USA, de nem mellesleg Kína, Észak- illetve Dél-Korea közötti kapcsolatok, amelyek ugyan az utóbbi hónapokban „döcögős” szakaszba léptek, mégis, a jövőt tekintve reményteljesnek mondhatók. Az Egyesült Államok és Japán 1960-ban kötötte meg az amerikai-japán biztonsági egyezményt a két ország katonai együttműködésének fokozása céljából. Az egyezmény értelmében az Egyesült Államok garantálja a szigetország biztonságát, abban az esetben is, ha Japánt megtámadnák, cserében pedig az amerikai hadsereg japán…

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 22. rész

(folytatás) …– Tanaka! Tanaka! Yumiko vagyok! – Hol vagy, kicsi sakurám? – nézett körbe Tanaka, aki érthetetlen módon újra a végtelen fehérségben találta magát tanácstalanul. Lépni próbált, majd úszni a levegőben, de ezúttal sem talált semmilyen kapaszkodót, ahonnan elrugaszkodhatott volna. Azt sem tudta, hogy lélegzik-e, és ismételten nem voltak irányok. – Tanaka! – hallotta újból, majd megjelent a fekete pont, és korábbi élményéhez hasonlóan, Yumiko törékeny teste tűnt ki. – Yumiko! – szólította kedvesen a kislányt, majd elszörnyedve próbált hátrálni, sikertelenül, mikor egész alakja kirajzolódott. – Mi történt veled? Kicsim!…

Read More

Félek hinni valamiben – Interjú Hyeonseo Lee, észak-koreai lánnyal ?

Hyeonseo Lee boldog gyermekként nőtt fel Észak-Koreában. Azt hitte országa a világ legboldogabbika. Pedig Észak-Koreában immáron 70 éve diktátorok irányítják a népet. A lányban kamasz korában kezdett ébredezni az érzés, látva a nyilvános kivégzéseket, majd tapasztalva az istenként tisztelt diktátor halálát, hogy talán mégsem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt az állami tévé vagy tanárai hirdetik. A határ mellett lakva eljutottak hozzá a kínai -és a dél-koreai tévéadások is és döntött: 18. születésnapja előtt családja tudta nélkül átszökött Kínába, hogy megnézze milyen ott a világ. Évek hosszú bujkálása után Dél-Koreába…

Read More

Magyarország és Japán utolsó az oktatásban

Sajnálatos rekordot tart Magyarország és Japán: az OECD 33 tagállama közül ők költenek legkevesebbet oktatásra. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 33 tagállama közül Magyarország a GDP-je 3,1%-át költi oktatásra, s ezzel sereghajtó. Japán egy hajszállal előzi meg (3,2%). Persze, a japánok hivatkozhatnak arra, hogy a sokkal magasabb GDP-jükhoz viszonyított százalék összegben nem csekély, de egyik ország sem lehet büszke arra, hogy a sor végén kullog. A magyar értékek duplájával, 6,2%-al a norvégok vitték el a pálmát. Őket a Dánok követték 6,1%-al, míg Finnország, Belgium és Izland egységesen 5,6%-ot…

Read More

A 14-es tábor – Szökés Észak-Koreából ?

  Sin Dong Hjok a Phenjantól 80 kilométerre lévő 14-es táborban született, onnan szökött át Dél-Koreába 2005-ben, 23 évesen. Sin ezután amolyan nemzetközi celeb-féleségként Európa- és Amerika-szerte emberi jogi konferenciákon, aktivistáknak mesélte el történetét, miközben ő maga a szabad világbeli élet nehézségeivel küzdött. Marc Wiese dokumentumfilmje a Sinnel készült interjúkat egy hajdani őr és egy volt titkosrendőr anekdotáival, s a Sin életét illusztráló animációval elegyíti.

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 21. rész

(folytatás) *** – Tanaka! Tanaka! – hallatszott a semmi közepén az ismétlődő hívás. – Ki az? – tekintett körbe Tanaka a hófehér végtelenben. Mintha egy teljesen fehérre festett helyiségben állna, ahol a mennyezet és a padló is egyszínű. De nem voltak sarkok, élek, és padlót sem érzett maga alatt. Csak lebegett ott a semmiben. Annyit tudott, hogy ott van. – Tanaka! – hallatszott újra, és újra. – Ne ijedj meg! – Itt vagyok! Hallak, de nem látlak! – forgott körbe maga körül Tanaka. Nem érzett irányokat, nem látott semmit a…

Read More