Móritz Mátyás: Haiku

  Szakadék Szálltam és másztam, mintha odafönt sosem nyugodna a Nap. A szakadékok fölött, bennem iszonyúbb szakadék hasadt. Leolvasztotta mégis a Nap hátamról a  fagy-teleket. Fájt a szívem. Most szeretem az utat, mely hozzád vezetett. Tűznyelő Nem csillapítja könnyeim árját vigasz, hiszen a Világ nem folyamat, csak átmenet, és enyém a melankóliád. Utazó vissza sohasem tért, ha búcsút én vettem tőle Meddig kell még itt ácsorognom – mondd – mint a Nap tűznyelője?

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 20. rész

(folytatás) *** – Anyám! – állt meg Airi a konyhaszekrény pultjánál, kezében egy halkéssel, és a hűtőszekrényből kivett hallal, miközben az idősebb asszony az asztalnál elmélyülten könyökölt egy vaskos, régi könyv mellett, melyből sejtelmes zöldes fény szűrődött ki, mintha a betűket hátulról világítaná, akár egy telefon, vagy televízió monoton fénye. – Airi? – nézett fel leányára Kokoro asszony, hangjával éreztetve, hogy leánya nem éppen a legmegfelelőbb pillanatban szólt. – Yumiko panaszkodik rád! – Nem lehetne ezt később, leányom? – dobta le Kokoro asszony az olvasószemüvegét fásultan a két patinás rézkarikával…

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 19. rész

(folytatás) … – Nem tudom, kincsem! Nagyon furcsán viselkedsz mostanában! – Furcsán? – nézett anyjára könnytől csillogó, fájdalmas tekintettel a kislány. – Miért mondasz ilyent? – Mert nagyanyád szerint dühkitöréseid vannak! Kitéped a hajad, tele van az egész tested karmolásokkal, meg foltokkal! – De én nem… – rázta tagadóan a fejét. – De! Sajnos igen! – fogta meg óvatosan a lány törékeny bokáját, és felhúzta a koszos hálóinget. – Nézd! Mindenütt! Zúzódások, hegek! – Akkor vigyél orvoshoz! – Tudod jól, hogy nem vihetlek! Nagyanyád a mi gyógyítónk! Megharagudna rád is,…

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 18. rész

(folytatás) – Yumiko! – nézett kétségbeesetten eszméletlen, földön fekvő lányára Airi, miután belépett a pincehelyiség ajtaján. – Anyám! Mi történt Yumikoval? – Nem tudom! – dugta a kislány kezei közé a tenyerében szorongatott fekete hajtincseket, és idegesen próbálta palástolni az arcára kiült pszichés erőfölényét, mielőtt az asszony leér a pislákoló fénybe. – Nem tudom, Airi! A haját tépte, mikor ideértem! Rángatózott, erőteljesen zihált, majd eldőlt. Nyúltam utána, de beütötte a fejét. Nem tudtam eldönteni, hogy hozzád fussak-e, vagy maradjak vele! – Mióta eszméletlen? Yumiko! Édesem! – szorította magához a törékeny…

Read More

Végzetes harapás (kisregény) – 17. rész

(folytatás) fejezet Rabságban   – Yumiko! – kiáltott az idős asszony idegesen! – Már megint szanaszét van a holmid! – Bocsáss meg, nante! – hajolt meg a koszos rongyban reszketegen álló kislány megszeppenve nagyanyja előtt! – Kerestem valamit! – Megtaláltad, te semmire kellő? – visítozott újfent a lányra. – Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! – Megtaláltam! – felelte Yumiko, fejét a földnek hajtva. Hosszú, fekete haja átlibbent vállán a biccentéstől, és arca elé lógott, eltakarva keserű, haragos tekintetét. – Megtaláltam, nante! – Akkor tűntesd el, amit magad után hagytál!…

Read More