(folytatás) fejezet Őrzők Tanácsa – Yumiko! – ébredt csapzottan álmából Tanaka. Verejtékétől testére tapadt pizsamája, és erőteljes zihálása jelezte rémálma komolyságát, mikor percekkel megriadása után is erőteljesen lüktető mellkassal állt titkos könyvespolca előtt, álmosan tapogatva az egymás mellett sorakozó könyvek gerincét. Éjszakája hátralévő részét ébren töltve, a helyett, hogy levetette volna átázott hálóruháját, hamar magára vetette fürdőköntösét, és egy főzet matcha társaságában leült a dolgozóasztalához, hogy könyvei tanulmányozásával belemerüljön a misztériumok világába. – Kokoro asszony nem látott! – tanakodott magában, miközben lapozgatta a régi lapokat, egymásra rétegezve a nyitott…
Read MoreKategória: Kultúra
A Mosómedve és a Csiga (japán mese)
Réges-régen ősidőkben történt. Találkozott a mosómedve a tavi csigával, és így szólt hozzá: – Üdvözöllek, tiszteletre méltó barátom! Éppen zarándokúton vagyok, fel akarom keresni az áldott Ize szent helyeit. Nem tartanál velem? A csiga először meglepődött, de aztán eszébe jutott, hogy őrá is ráférne Ize szent helyeinek áldásos hatása, ezért aztán így válaszolt: – Szívesen veled tartok, tiszteletre méltó mosómedve, magam is éppen zarándokút tervét forgatom fejemben. Elindultak hát együtt. Útjuk utolsó napján a csiga így szólt a mosómedvéhez: – Mondanék én valamit, tiszteletre méltó mosómedve uram, ha nem vennéd…
Read MoreUtagawa Hiroshige (1797-1858)tájépfestő
Utagawa Hiroshige (1797-1858) a korabeli könnyed stílusú képek (japánul ukiyoe) egyik neves alkotója, a műfaj tájképfestészetének iskolateremtő mestere. Legismertebb műve az „53 állomás a keleti tenger partján”. A keleti tengerparti út – az 500 kilométeres Tókaidó – az akkoriban még Japán központjának számító Kiotót kötötte össze a mai Tokióval, mely Edo néven jelentőségében vetekedett a fővárossal is. A Csendes-Óceán partján a két város között tetemes áruforgalom bonyolódott le, háborús időkben pedig a Tókaidó hadiútként szolgált. Évről évre főurak vonultak népes kíséretükkel szolgálattételre a fővárosba, a kiotói rezidenciára. A Tókaidó 53…
Read MoreVégzetes harapás (kisregény) – 24. rész
(folytatás) – Mi a baj, Tanaka bácsi? – nézett rá a kislány reszketegen. – Rosszat mondtam? – Nagyon rosszat! – Ne haragudj! – váltott Yumiko hangja keservessé, és kis híján elsírta magát. – Ne sírj, kicsi sakurám! Nem a te hibád! A könyv az, ami megriasztott! – Mi az? Milyen könyv az? – Remélem, hogy nem az, amire gondolok! – De mondd már! – Nem kell tudnod! Belenéztél? Csak annyit mondj, hogy mi van a lapjain! – Semmi! – rázta a fejét Yumiko. – Teljesen üres! De a nante…
Read MoreA kultúra napja /Bunka-no hi/Japánban munkaszüneti nap
Bunka-no hi a kultúra napja Japánban, munkaszüneti nap, minden év november 3-án. A kultúra, a művészetek és a tudományos törekvések népszerűsítésének napja. Célja nemzetük kulturális, művészeti és tudományos törekvéseinek bemutatása. A kulturális fesztiválok mellett felvonulások, művészeti kiállítások és a kiváló művészek és tudósok számára díjkiosztók is vannak e napon. November harmadika 1868-ban volt először nemzeti ünnep: ekkor „Tenchō-setsu”-nak hívták, és az éppen uralmon lévő uralkodó, Meidzsi japán császár (uralkodott 1867-1912 között) születésnapja alkalmából. A császár 1912-ben bekövetkezett halála után november 3-a 1927-ig nem volt ünnep, amikor is „Meiji-setsu”-nak nevezték e napot.…
Read MoreCseh Károly: Haikuk
Tavaszi gyors Nyúladzik sorra a rög már a tavaszba – szem el nem éri. Zöld futam Lópatkók nyoma frissell a fűben. Lantokon zendül meg a zöld. Ikertüzek Két nyírfa-láng közt – zöldbe a barmot – Szent György minket is áthajt.
Read MoreVégzetes harapás (kisregény) – 23. rész
(folytatás) – Yumiko? Itt vagy? – forgolódott Tanaka, mikor pár éjszaka elteltével ismét a hófehér szobában találta magát. – Itt vagyok! – súgta a kislány, és elősejlett a semmiből a fekete pont, ami a jelenlétét igazolta. – Pszt! – Rendben! – intette csendre saját magát mutatóujja felemelésével a szája elé. – Most már tudni akarok erről az egészről! Hol vagyunk? Mi folyik itt? – Mondom! – nézett maga mögé óvatosan Yumiko, miután odaért bácsikája elé. – Félsz valamitől, kicsi sakurám? – faggatta továbbra is a fekete szépséget, akit szürke,…
Read MoreCseh Károly: Haikuk
Tavaszi gyors Nyúladzik sorra a rög már a tavaszba – szem el nem éri. Zöld futam Lópatkók nyoma frissell a fűben. Lantokon zendül meg a zöld. Ikertüzek Két nyírfa-láng közt – zöldbe a barmot – Szent György minket is áthajt.
Read MoreVégzetes harapás (kisregény) – 22. rész
(folytatás) …– Tanaka! Tanaka! Yumiko vagyok! – Hol vagy, kicsi sakurám? – nézett körbe Tanaka, aki érthetetlen módon újra a végtelen fehérségben találta magát tanácstalanul. Lépni próbált, majd úszni a levegőben, de ezúttal sem talált semmilyen kapaszkodót, ahonnan elrugaszkodhatott volna. Azt sem tudta, hogy lélegzik-e, és ismételten nem voltak irányok. – Tanaka! – hallotta újból, majd megjelent a fekete pont, és korábbi élményéhez hasonlóan, Yumiko törékeny teste tűnt ki. – Yumiko! – szólította kedvesen a kislányt, majd elszörnyedve próbált hátrálni, sikertelenül, mikor egész alakja kirajzolódott. – Mi történt veled?…
Read MoreJamagáta ajándéka (Tréfás mese)
Irígy ember Jamagáta, más ezüstjét, bárki kincsét réznek látta. Kuporgatta, félrerakta pénzecskéjét, széltől óvta, nagyritkán ha kinyitotta erszénykéjét. Újév napja, háládatok nagy hónapja derengőben, télvíz idő engedőben. Zivataros orkán helyett lenge szellők lengedeztek. Újesztendő, langyos idő kiragyogtán, oltártüzek bálványszerte kigyulladtán, virág nyílik szíven, lelken, rügyet fakaszt embereken. Földi lakók szemén, száján, meg nem szűnő mosolygásán, derű színes áradatja, szeretetnek szíves szava. Se adós, se hitelező, csakis kedves ajándékot adó, vevő. Se bosszúnak, se haragnak, nincsen helye se bánatnak, se rosszlelkű indulatnak. Fukar ember Jamagáta, ajándékát ember fia rég nem látta.…
Read More